Ovis jóga beszámoló 2018.10.01.

Tartozom még a kis ovisaim szüleinek a tegnapi ovis jóga beszámolóval. Leácskánk még mindig beteg – jobbulást kívánunk neki! Bálint, Nándi, Lili és Fancsi vettek részt a tegnapi jógán. Ma szerencsére mindenki energikus és eleven volt. Az első gyerkőc már 15 perccel az óra előtt megérkezett, úgy hogy elővettem a színes labdákat, és labdáztunk, miközben sorra érkeztek a gyerekek, egészen a kezdésig.
Köszönhetően a jó energiáknak, elég nehéz volt az ovisokat összeterelni az óra indító OM-ozáshoz és Gömbimacis élménybeszámolóhoz, de végül egy érdekes és vicces történettel csak sikerült :) Aztán indult a mese: az erdei állatok fáztak ma az erdei oviban, ezért úgy döntöttek, hogy kimennek az erdőbe gallyat gyűjteni, és azután raknak egy hatalmas tüzet az ovi udvarán. A „Bújj, bújj zöld ág…” dalocskával, párossával, egymás által tartott kapuk alatt átbújva haladtunk az erdei bokrok között. Amikor aztán „leszakadt a pajta, benn maradt a macska”, mind cicákká változtunk. Domborítottunk meg homorítottunk, megint meg kellett vakargatnom minden cica domború hátacskáját, átbújhattak a kölyök cicák a mama macska hasa alatt, végül pedig csináltunk egy cica alagutat, amin először én, majd mindenki más is átmászott, mindeközben pedig mindenki vadul nyávogott, természetesen :) Aztán macska hintát csináltunk, az ovisokkal először: 3 gyerkőc négykézláb egymás mellé állt szorosan, a negyedik pedig a segítségemmel a hátukra heveredett, és őt ringatták jobbra is meg balra is. Mindenkinek nagyon tetszett a macska hinta :) Aztán szedegettük a gallyakat, a jobb kezünkkel is, meg a ballal is, medvelépésben. felpakoltuk a sok gallyat a tarisznyánkba meg a hátunkra is, és a „Sétálunk, sétálunk..:” mondókával elindultunk vissza az erdei oviba. Ez annyira tetszett a gyerekeknek, hogy legalább 4x el kellett mondanunk, mert még mindig nem értünk az oviba. Aztán átváltottunk a „Bal lábat a jobb után…” dalocskára, és azzal is meneteltünk 2-3-at, de még mindig nem értünk vissza az erdei oviba. Akkor már vonatra szálltunk, mert az erdei óvó néni már nagyon elfáradt a sok rőzsével a hátán. Persze mindenki szeretett volna mozdony lenni, úgy hogy 5 kört vonatoztunk :) Végre megérkeztünk, nagy tüzet raktunk, alulra a vékonyabb rőzséket, felülre a vastagabb gallyakat, szaladtak a gyerekek képzelt újságpapírért, gyufáért, tűzszerszámért. Akkor megkérdeztem a gyereket, hogy tudnának-e igazán csendesen és fegyelmezetten ülni egy kicsit, mert akkor tényleg gyújtok nekik tüzet – egy gyertya képében. Mindent megígértek :) - és meg is tartottak! Szépen körbeültek, leoltottuk a villanyokat, és egy tányérban gyújtottam nekik egy gyertyát. Csendesen megtáncoltattuk a gyertya lángját, finom szuszogásokkal. Nándi olyan lelkes volt, hogy 3x is elfújta véletlenül – de olyan édes volt, ahogy mentegetőzött, hogy nem direkt volt, hogy senki sem haragudott rá :) Énekeltünk is egy tábortüzes dalt: „Tábortűz melegén, rőt láng ha lobban..:” Mind ahányszor Nándus eloltotta véletlenül, én újra gyújtottam a gyertyát, végül megbeszéltük, hogy egy nagy közös sárkány fújással együtt oltjuk majd el, és sikerült is :) Megbeszéltük közben azt is, hogy a gyufával, gyertyával, tűzzel játszani a gyerekeknek tilos, csak szülői felügyelet mellett szabad. Végül játszottunk szoborjátékot – amikor tapsolt egyikünk, meg kellett dermedni, és mindig az tapsolt, aki előzőleg bemozdult. Közben persze szólni kellett a Gumimacinak :) Székfoglalóval fejeztük be a játékot, akinek nem sikerült lecsücsülnie, mutatott egy ászanát – egy állatot -, amit együtt megcsináltunk. Voltunk farkasok, kutyák, halacskák, kígyók. Az órát kis színes felhőcskés relaxációval fejeztük be. Felrepültünk a felhők fölé, megállapítottuk, hogy a napocska már elment aludni, a hold és a csillagok sziporkáztak fenn az égen. Kis nasi és kis ajándék következett még egy egészen szép csendesre és szépre sikeredett záró OM után, és mindenki mehetett alukálni :)



Kövess minket a Facebook-on!